Blogindító

Egy hírtelen jött ötlettől vezérelve belekezdek ebbe a blogba. Vhol azt olvastam, hogy jó, ha az ember kiírja magából a problémáit. Ezt a 4 éve működő blogomon nem tudom megtenni, mert érintettek ismerik és olvassák azt. Ezért az új blog, új név, anonimitás.

És különben is van időm, hisz nem dolgozom, épp munkát keresek, erre még van 2 hónapom kb. A régiből eljöttem sok pénzzel a zsebben. Aztán találtam is újat, de az nem jött be, nem nekem való. De nem akarok újra "jó katona" lenni és visszamászni a mókuskerékbe! Vmi kötetlenebb munka kéne, ahol legalább a hétvégéim szabadok és vmennyire én oszthatom be az időmet. A régi 9:30-21:30ig tartó volt, folyamatos munkarenddel, beledet is kidolgoztató telekommunikációs multinál. A multival nincs baj, az legalább bejelent, adja a juttatásokat, nem jársz úgy, h az orvosnál derül ki, nincs betegbiztosításod.

Ezen kívül van más gáz is. Ezek együtt jönnek, mármint a problémák... Vettünk egy lakást a párommal, persze hitelre az egészet. Nem is gondoltam bele, h ez mekkora felelősség, mennyire odaköt majd egy másik emberhez, egy nőhöz. Miután 5 éve vagyunk együtt, azt hittem, h ezzel nem lehet semmi baj. De lett. Beleszerettem egy másik nőbe. És rájöttem, h a páromat nem is szeretem igazán, inkább csak mint egy jó barátot... És most nem tudok kilépni a lakás miatt. Persze mindent vissza lehet csinálni, el lehet adni, de hogyan? Jelzáloghitellel vettük. Mi van, ha fél évig sem kel el? Addig is egy fedél alatt, egy ágyban kell együtt lennünk, miközben szakítottunk. Ez azért elég kemény szitu. A "másik nő" pedig csak vár, de ki tudja meddig bírja így, másodikként, titokban, ritkán és lopva találkozva. Várva, h egy hétvégére el tudok szabadulni és végre megszökhetünk vhova. Miközben mindig csak vele szeretnék lenni.

És a végére hab a tortán: van egy jó kis autoimmun betegségem, ami nem akar gyógyulni. Pedig tömöm magamba a gyógyszereket, de semmi.